Mozaik

Ami most túlzásnak hangzik, tudod, a jó sztorihoz való kontraszt..

Bárcsak az volna!

Lenne üres frázis, amit jól esik mondani, s ízesen lehet mesélni. Ami az örömtelit segít jobban megbecsülni. Imádni. A hálát mindenestül kitanulni. Mélységet ad.

De nem az. Ilyenkor mi van?

Szakadék van. A sérülés és gyógyulás között. Messzeség, a darabokban belőled, amik hirtelen nem is passzolnak. Maximum mozaiknak..

Nem erről álmodtam. Magamnak nem ezt kívántam. Egyáltalán nem így akartam!

Mégis, híd vagyok, az összekötés, a megoldás, a megmentő, saját magam számára.

A felelősség, ami a boldogságom ára.

Újragondolom, mert egyáltalán nem vagyok fantáziátlan.

Mindez perspektíva. Ami katasztrófa, az egy újrakezdés vitatható csomagolásban.

Maradok az, aki a csodát látja. Lényem csillámpor minden dolgon, mert szívem örökké a különlegest vágyja. Leszek az, aki a keserűt is ízletesnek találja.

Ha már így van, ha a mélység ennyire, s őrült módon akart..

A legkevesebb, hogy kinyitom a teret. A végtelent. A tapasztalásom pedig szélsőségessé teszem.

Az én egem..

A magasságom, egészen máshol van.

Túlzás nélkül, méltósággal:

A mozaikom színes. Telibe kontraszt.

Többé mégsem vagyok darabokban.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Mesésen

Meséltél az életemről nekem, és én olyan szívesen hallgattalak. Ittam minden szavad, hittem, amit mondasz. Engedtem, hogy szívszorító sorsszálamra támaszkodva, tovább sződd a szálakat, hogy tekerd és fond a vezérfonalamat.

Tovább olvasom »

Feltételek

Használjuk, mint szófordulat. Díszes mondat. Odavetjük egymásnak. Azt mondjuk, hogy szeretünk. Észre sem vesszük, mennyire súlytalan a beszédünk. Hogy egyetlen pillanatnyi próbát sem bírna ki. Az élet, játszani, véletlenül se

Tovább olvasom »

Megélni, ami belül van

Mondani kell. Elsírni, formálni, megtapasztalni. Az érzéseket. Alkotni belőle, de ha kell, csak önteni formátlan. Megélni, ami belül van.”Megtanította szeretni a lelkem. Nem volt feltétel nélküli, tökéletesen tiszta. Volt benne

Tovább olvasom »

Sötéted a fényben

Viharod mélyen, csillapíthatatlanul kavarog benned. Némának hiszed, de állandóan sziszeg. Dühösen. Így csak pislákol a fényed. Látom már a sötétet, érzem – pont úgy, ahogyan mesélted. Tudom, hogy mar, s

Tovább olvasom »

Ha kérni akarsz

Kérd arra, hogy legyen ugyanolyan. Mert szeretted, ismerted, szívedbe vésted úgy, ahogyan van. A változás pedig, ebbe a békés emlékképbe csak zűrzavart hozna. Fejtörést okozna, nehézkes volna átrajzolni az ismerős

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X