Mozaik

Ami most túlzásnak hangzik, tudod, a jó sztorihoz való kontraszt..

Bárcsak az volna!

Lenne üres frázis, amit jól esik mondani, s ízesen lehet mesélni. Ami az örömtelit segít jobban megbecsülni. Imádni. A hálát mindenestül kitanulni. Mélységet ad.

De nem az. Ilyenkor mi van?

Szakadék van. A sérülés és gyógyulás között. Messzeség, a darabokban belőled, amik hirtelen nem is passzolnak. Maximum mozaiknak..

Nem erről álmodtam. Magamnak nem ezt kívántam. Egyáltalán nem így akartam!

Mégis, híd vagyok, az összekötés, a megoldás, a megmentő, saját magam számára.

A felelősség, ami a boldogságom ára.

Újragondolom, mert egyáltalán nem vagyok fantáziátlan.

Mindez perspektíva. Ami katasztrófa, az egy újrakezdés vitatható csomagolásban.

Maradok az, aki a csodát látja. Lényem csillámpor minden dolgon, mert szívem örökké a különlegest vágyja. Leszek az, aki a keserűt is ízletesnek találja.

Ha már így van, ha a mélység ennyire, s őrült módon akart..

A legkevesebb, hogy kinyitom a teret. A végtelent. A tapasztalásom pedig szélsőségessé teszem.

Az én egem..

A magasságom, egészen máshol van.

Túlzás nélkül, méltósággal:

A mozaikom színes. Telibe kontraszt.

Többé mégsem vagyok darabokban.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Menthetetlen

Csipkedi a szívem, de az máris repes – mondhatni menthetetlen. Azért örülök, hogy ilyen! Árkon, bokron vezet, akkor is, ha félek: szüntelenül érez. Ösztönből szeret, túlvilágian, a maga megmagyarázhatatlan módján

Tovább olvasom »

Levélhullásra fel!

Akármerre lépünk, talpunk alá keveredik egy, még száradó félben lévő érzelem, melyet valaki már úgy-ahogy elengedett, de azért még mindig fájó pontnak él meg. A földön hever, átsétál rajta a

Tovább olvasom »

Megtettem mindent?

Lépcsőfok, amire egyedül lépsz fel. Lent hagyod, ami többé nem téged illet. Ott hagyod a bizalmatlanságot, ami úgyis csak ritkán, szinte sosem hagyott nyugton. Megtettem mindent? Igaz-igaz módon élek? Nyavalygok

Tovább olvasom »

Igazi hely

Gyönyörű vágyak, a lélek leggyönyörűbb terméből. Állsz az ablakában és kitekintesz a világra. Ahogyan nézel, amilyen szépet és meghatót kívánsz, olyat csak ebből hatalmas és mesés csarnokból lehet, amit hiába

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X