Ha a lehetetlent, és az annak tűnő dolgokat is mered kérni, akkor ne csodálkozz, hogy azok lehetségesek lesznek:
Meg fog lepni az élet!
Hogyan kell tökéletesen dönteni? Egyszer, határozottan, nagy meggyőződéssel? Sejtelmem és fogalmam sincs. Tulajdonképpen nem izgat, hogy tökéletes-e a döntésem vagy sem – csak az érdekel, hogy helyes legyen. Akkor is,
Ne érezd, hogy rólad szól – mert nem. Ne érezd, hogy miattad van – mert nem. És ne is akard, hogy addig-addig tekeregjen, míg felőröl – mert egész egyszerűen nem
Tapasztalatlannak, majd tapasztaltnak nevezem magamat. Mintha kapnám, elérném, elvenném a tapasztalatokat – valahonnan, az élet cselekmény forgatagából, hogy azok gazdagítsák a mindennapjaimat. Pedig minden „megszerzett” és „elérendő” tapasztalat eleve bennem
Érezzem magamon, éljem át, képzeljem a sorsodat. Akkor is, ha nekem azt nem szabad. Vajon másikat kaptam, vagy ugyanazt? Megérint a gondolat. Hisz mindig enyém a tiéd másik oldala.
Adj még egy esélyt. Tényleg tőled kérem ezt? Magamtól. Lelkem, adj esélyt, engedj magam lenni. Adjunk neki esélyt, hogy reagálhasson ránk, megismerhessen minket, méltó legyen hozzánk. Amíg rejtjük magunkat, amíg
