Érezzem magamon, éljem át, képzeljem a sorsodat. Akkor is, ha nekem azt nem szabad.
Vajon másikat kaptam, vagy ugyanazt? Megérint a gondolat.
Hisz mindig enyém a tiéd másik oldala.
Valakitől már csak azért sem elfogadni a jó tanácsot, mert ugyan ki ő, hogy beleszóljon, hogy értékes és éles meglátása legyen, valójában csak és kizárólag a mi szegénységünk: Ugyan már,
Látlak. A múltat, a jelent, a jövőt egyszerre – te benned. Ismerem. Az ég adta szerelmet, elemi vonzást, ösztönt, érintés nélkülit, testtelent. Látom a szemedben. Vágyálom. Önmagát beteljesítő jóslat. Gyémánt
Benne vagy. Túlságosan fáj.Végre kint vagy, véletlenül sem akarod átérezni újra. Bárcsak ne lopna el a jelenből a darabokra törött, a trauma. Gyógyulni fogsz. „Majd az idő megoldja.”Neked lassú lesz,
Hogyan szeressem magam jobban? Szeretlek, csak ne lennél olyan, amilyen vagy. Szeretlek, viszont az egész világ ellenünk van. Szeretlek, de.. és a szívem beleszakad. Hogyan szeresselek jobban? Nem tudom elképzelni.
-Igen, megígértem. De bár ne tettem volna ilyet! -Mire véljem ezt? Hogy érted?! -Jól hallottad. Bánom, hogy ilyen naiv voltam. Kértél, hát én szavamat adtam: felesküdtem arra, hogy virág leszek,
