Érezzem magamon, éljem át, képzeljem a sorsodat. Akkor is, ha nekem azt nem szabad.
Vajon másikat kaptam, vagy ugyanazt? Megérint a gondolat.
Hisz mindig enyém a tiéd másik oldala.
Kell.. úgy értem szabad. De talán a „kell” nyomatékosabb. Jó volna játszani! Játszani igen, nem játszmázni! A kettő nem ugyanaz. Felszabadultan, nyugodtan és izgatottan játszani az életet – semmiképpen sem
Valami történt. Keresem, kutatom az okot, akkor is, ha reménytelennek tűnik meglátnom. Valami csak történt! Tükröm vagy, tudom. Kedves, kitartó tükör, amelyben ezerszer és még többször láthattam meg magamat. Szembesülhettem
Kártya van a kezünkben. Nem döntöttük el, hogy játszmához kell, kártyavárhoz, vagy jövendöléshez. Csak forgatjuk a kezünkben, de nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk vele. Nincs rálátásunk az asztalra, se egymásra
Mindannyiótok arcában pillantom meg magamat. Mindannyiótok lelkével kapcsolódom, szabadon. Mindannyiótok szívében fürdetem a szeretetet, amit az égből hoztam magammal. Mindannyiótokból ugyanaz a szellemiség árad. Egység van. Azonos minden dobbanásunk, s
Egyszer csak kipukkan a buborék. A homály, az önáltatás, a szürke, agyonismételt hazugság. Tudod jól, ez az igazság. Nem az, amelyik szerint nekem vagy neked lehet igazad. Az olyan, amit
