Az ösztön vagy nekem – minden reggel, amikor kinyitom a szemem. Az életérzés, amivel élem az életem. A lendület, a hidegrázás, a sejtelem. A teljesség vagy nekem.
Hogy van az, hogy csak én hiszem? Hogy egyedül kell? Hogy ez az egész szembemegy mindennel, és mindenkiével. Mindenki történetével. A világ tele jelekkel, de senki nem figyel. Mindenki mást
Nem elfelejteni, hogy kell. Szívedbe vésni a szépet. Megölelni a kedvest. Könnyezni, ha érzed. Eltompulni, élesedni, elaludni és felébredni. Jelen lenni. Lélegezni. Rezegni. Álmodni valami szépet. Keresni, ami éltet. Megérteni,
Eggyé válni akarok. Megsemmisülni, vagy másként mondva: a mindenségbe olvadni. Kiválasztom erre a szívemmel azonosat, mert megismerem messzi földről. Az élet kanyargós útjain sem veszítem szem elől, hiszen téren és
Felkerülni oda, ahonnan tudatosan tűntél el. Szándékosan. Mert elég volt, mert fájt, mert nem ment tovább. Nem az életet, a szerelmet, vagy a szeretett személyt, de nem is a történetet
Hát nem érted? Ha akarod, ha nem, szövevényes fonalakból áll az élet. Növekszünk egymás mellett, s életünk látszólag egymástól független. De a felszín alatt, egymásba kapaszkodva tűrjük a szelet. Hol
