Ne csak odáig képzeld, hogy valami esetleg megtörténik veled, hanem lásd azt is, hogy mihez kezdesz a „megtörténés” után. Milyen vízió az, amelyik nem tartalmaz további terveket? Ami nem indukál semmi mást, csak magát? Valótlannak mondanám.
Hisz nem csak megkapod azt a fagyit, hanem meg is eszed, utána pedig megtörlöd a szád. Édes, hűs érzést hagyva maga után, vidáman sétálsz tovább. De ha csak fagyit látsz, az fél igazság. Nem csak egy csókot vágysz, hanem az embert magát – s, annak az egynek az összes oldalát. A reggeleket, az estéket, a civakodást. Csak egy csókot látsz? Álmodj tovább!
Nem egy papírdarabért tanulsz, hanem azért, hogy használhasd a tudást. Mondd, arról a pár elismerést nyújtó pillanatról szólt volna minden akadály, amit hátrahagytál? Vagy az életről, amit a tapasztalással magadban, többnek, jobbnak, másnak látsz? Vizionálj!
Ha választhatnék a között a pillanat között, amikor először tudom tökéletesen eljátszani álmaim darabját, és aközött, amikor szenvedélyesen játszom el ezredszerre érzésből, akkor az utóbbit választanám. Persze ez magában hordozza az előbbit is, de pont ezért szép tovább látni az orrunknál.
Ne csak az első vágyott pillanatig láss – van ott még annyi minden más! Láss tovább!
