Kell.. úgy értem szabad. De talán a „kell” nyomatékosabb. Jó volna játszani! Játszani igen, nem játszmázni! A kettő nem ugyanaz. Felszabadultan, nyugodtan és izgatottan játszani az életet – semmiképpen sem egy szerepet. Játszunk már egy ideje, mondhatod, csak a mi játszmánk vérre megy. Nem vagyunk már gyerekek!
A gazdálkodj okosan többé annyira nem vicces. A filmek sem, hisz tudjuk jól, igaziak azok az érzelmek. Minden olyan merev, szinte beletörünk minden lépésbe. Előre remegve, reszketve éljük meg a körünket. Dobunk, húzunk, beadjuk a derekunkat. Lépünk, mert valamit lépni kell: nem adatott meg az „ebből a körből kimaradsz” lap – de akkor meg az volna a baj!
idézet
- 1
- 2
- 3
Akárhogyan történjék is, latolgatva az esélyeimet feltűnt, hogy minden vérre megy. Hisszük, hogy minden élet-halál kérdése – különben milyen játék volna az élet?! Könnyű, élvezetes esetleg? Nem vagyunk már gyerekek!
Pedig jó volt játszadozni, ártatlanul, s őszintén. Gyermekien. Talán direkt felejtettük el, talán óvatlanul lettünk ilyenek. Talán mosolygunk most a szép emlékeken, talán legyintünk, hogy az élet már csak ilyen. Lehetne másmilyen.. Vehetnénk kevésbé komolyan, játszadozhatnánk a gondolattal. Persze lépünk majd, csak nem halunk meg lépéseink közepette. Mert sosem volt élet-halál kérdése!
Jó volna játszani kicsit, sokat, jókat, bámulatosakat. Játszani veled, velük, együtt. Játszva élni, játszva szeretni, játszva nevetni, játszva álmodni mindent. Játszani kell! Én mondom neked ember, ne vegyél már annyira komolyan – én csak játszani szeretnék veled! S, nyugodj meg, azt játszunk, amit te szeretsz..
Puszi, Élet
