Az ösztön vagy nekem – minden reggel, amikor kinyitom a szemem. Az életérzés, amivel élem az életem. A lendület, a hidegrázás, a sejtelem. A teljesség vagy nekem.
A szemünk tán csak bőrt lát, de pezsgés van ott, örök mozgás, változás. Megérzem, ha hozzám ér az energiád. S, nem csak akkor, amikor a kézként felém nyúló energianyaláb fizikailag
Kopogsz, de nem nyílik. Mindig nyílott, de most nem nyílik. Sosem nyílott igazán? Nincs jogod ezt feltételezni. Oké, fáj. De ez boldogság. Van egy ajtó, ami kopogásra vár. Te vagy
Hogyan szeressem magam jobban? Szeretlek, csak ne lennél olyan, amilyen vagy. Szeretlek, viszont az egész világ ellenünk van. Szeretlek, de.. és a szívem beleszakad. Hogyan szeresselek jobban? Nem tudom elképzelni.
-Már megint – mint mindig – ketyeg! -Hát ketyegjen! Nem minket mér, értsd meg.. A mi időnk egészen másként pereg.
Jól gondold meg a választ – megnézted, biztosan kulcsra zártad? Egye fene, akkor nyisd ki azt a másikat! Ezt azt ajtót te magad választottad, arra az eshetőségre, ha végre készen
