Ékszer

Lassabban, bizalmatlanabbul, mégis csodálattal ismerjük fel. A boldogságot.

Nem hisszük üresen, nem tévesztjük össze. Hisz egészen mást jelent – nekünk mindenképpen.

Azok vagyunk..

A biztonságvágy és a bizonytalanság ellenére is sziklák. Akik túl sok vihar után, a napsugarakat leginkább a szívükben tudják.

És most itt van. Az éppen nehéz boldogság.

Kéri a részét az életünkből, könyörtelenül, feladattal, egész lényünket követelően. Kéri, hogy mutassuk magunkat és mérettessünk meg. Könny csordul, mert alig, mégis bizakodóan hódítjuk meg.

A boldogságot! Mert végre ő az.

Most mutasd a sugárzó napsugarakat!

Szokatlan, derűs ékszer vagyunk, ami igazán sokáig lapult a fiókban. Messzi földről hozott gyémánt, amit nem kímélt a nyomás.. épphogy halálra nem zúzta.

De ez egy beképzelt mondat, aminek a zamatát csak az érzi ki, aki megjárta.

Szóval hogyan lehet, hogy bennünk, az igaz lényünk, végig tudta? Nem csak remélte, tudta.

Ne keverd, a felismerést nem a csillogás hozta. A keserves tudat, ami végig zakatolta.

Ami miatt sehol sem volt jó, semmi sem passzolt. A fájóan üres, a kevés. A zéró elfogadás, az annál is kevesebb megértés. A fullasztó nyomor, ami mostanra.. csak mosoly.

Megérettünk, azt mondod?

Talán csak elfogadjuk a boldogságot.

Másként mosolygunk..

Ez az ékszer, amit hordunk.

S, én mondom, sugárzunk!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Mesésen

Meséltél az életemről nekem, és én olyan szívesen hallgattalak. Ittam minden szavad, hittem, amit mondasz. Engedtem, hogy szívszorító sorsszálamra támaszkodva, tovább sződd a szálakat, hogy tekerd és fond a vezérfonalamat.

Tovább olvasom »

A gyerekek tudják

Nekik szólnának a misztikus történetek, mendemondák, a mesék? Olyan lelkeknek, akik teljes valójukkal álmodozásra születtek? Vajon nekik szól-e a mese végén a tanulság? Vajon őket hivatott-e felébreszteni a varázslat, csillámpor,

Tovább olvasom »

Játszani kell!

Kell.. úgy értem szabad. De talán a „kell” nyomatékosabb. Jó volna játszani! Játszani igen, nem játszmázni! A kettő nem ugyanaz. Felszabadultan, nyugodtan és izgatottan játszani az életet – semmiképpen sem

Tovább olvasom »

Tanulj és taníts

Valakitől már csak azért sem elfogadni a jó tanácsot, mert ugyan ki ő, hogy beleszóljon, hogy értékes és éles meglátása legyen, valójában csak és kizárólag a mi szegénységünk: Ugyan már,

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X