Mozaik

Ami most túlzásnak hangzik, tudod, a jó sztorihoz való kontraszt..

Bárcsak az volna!

Lenne üres frázis, amit jól esik mondani, s ízesen lehet mesélni. Ami az örömtelit segít jobban megbecsülni. Imádni. A hálát mindenestül kitanulni. Mélységet ad.

De nem az. Ilyenkor mi van?

Szakadék van. A sérülés és gyógyulás között. Messzeség, a darabokban belőled, amik hirtelen nem is passzolnak. Maximum mozaiknak..

Nem erről álmodtam. Magamnak nem ezt kívántam. Egyáltalán nem így akartam!

Mégis, híd vagyok, az összekötés, a megoldás, a megmentő, saját magam számára.

A felelősség, ami a boldogságom ára.

Újragondolom, mert egyáltalán nem vagyok fantáziátlan.

Mindez perspektíva. Ami katasztrófa, az egy újrakezdés vitatható csomagolásban.

Maradok az, aki a csodát látja. Lényem csillámpor minden dolgon, mert szívem örökké a különlegest vágyja. Leszek az, aki a keserűt is ízletesnek találja.

Ha már így van, ha a mélység ennyire, s őrült módon akart..

A legkevesebb, hogy kinyitom a teret. A végtelent. A tapasztalásom pedig szélsőségessé teszem.

Az én egem..

A magasságom, egészen máshol van.

Túlzás nélkül, méltósággal:

A mozaikom színes. Telibe kontraszt.

Többé mégsem vagyok darabokban.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

A te igazad mit mond?

Mindenképpen jobb lesz. Én mondom. Kitől lesz jobb? Mitől lesz jobb? Miért lesz jobb? Tőlem lesz jobb, mert jelen vagyok, hogy változást eszközöljek az életemben. A döntésemtől, a gondolatiságomtól, a

Tovább olvasom »

Én magam, meg a kaland

Az út, amit magamért járok. Az olyan, amit nem képzeltem. Amire mégis, mindig is vágytam. Mert az egyszerű az üres, a macerás pedig a szívemben lüktet. Szeretném azt hinni, hogy

Tovább olvasom »

Feltételek

Használjuk, mint szófordulat. Díszes mondat. Odavetjük egymásnak. Azt mondjuk, hogy szeretünk. Észre sem vesszük, mennyire súlytalan a beszédünk. Hogy egyetlen pillanatnyi próbát sem bírna ki. Az élet, játszani, véletlenül se

Tovább olvasom »

Festővásznon

Van egy kép a lelkemben – hiheted, hogy a kedvencem – hisz állandóan ezt nézem. Akármit festek, az része vagy egésze ennek az eredetinek. Nincs alkotásom nélküle, nincs olyan, ami

Tovább olvasom »

Emlékszem

Arra is, amire nem kéne. Az összes keservesre. Emlékszem, hogy folytatni akartam az életet. Nem is volt más választásom. Nem gondoltam, hogy lehetne. Magamért, nem álltam meg. Csak mentem előre

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X