Mozaik

Ami most túlzásnak hangzik, tudod, a jó sztorihoz való kontraszt..

Bárcsak az volna!

Lenne üres frázis, amit jól esik mondani, s ízesen lehet mesélni. Ami az örömtelit segít jobban megbecsülni. Imádni. A hálát mindenestül kitanulni. Mélységet ad.

De nem az. Ilyenkor mi van?

Szakadék van. A sérülés és gyógyulás között. Messzeség, a darabokban belőled, amik hirtelen nem is passzolnak. Maximum mozaiknak..

Nem erről álmodtam. Magamnak nem ezt kívántam. Egyáltalán nem így akartam!

Mégis, híd vagyok, az összekötés, a megoldás, a megmentő, saját magam számára.

A felelősség, ami a boldogságom ára.

Újragondolom, mert egyáltalán nem vagyok fantáziátlan.

Mindez perspektíva. Ami katasztrófa, az egy újrakezdés vitatható csomagolásban.

Maradok az, aki a csodát látja. Lényem csillámpor minden dolgon, mert szívem örökké a különlegest vágyja. Leszek az, aki a keserűt is ízletesnek találja.

Ha már így van, ha a mélység ennyire, s őrült módon akart..

A legkevesebb, hogy kinyitom a teret. A végtelent. A tapasztalásom pedig szélsőségessé teszem.

Az én egem..

A magasságom, egészen máshol van.

Túlzás nélkül, méltósággal:

A mozaikom színes. Telibe kontraszt.

Többé mégsem vagyok darabokban.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Szeressünk tisztelettel

Nem készakarva csinálom, de nem érezheted mellettem a biztonságot. Tudom jól, látom minden alkalommal a szemedben: ismered a döntéseimet, tudod, milyen hirtelenek. Rettegsz, hogy egy csettintésre eltűnhet minden. Bárcsak megígérhetném,

Tovább olvasom »

Vajon milyen volna?

Maradhatunk kalitkánkban, a komfortzóna biztonságában. De ki is léphetünk a szabadba. Vajon milyen volna?Hajladozhatunk a tények elől, mint gyertya lángja a lágy szellőben. De engedhetünk is az erőknek – megláthatjuk,

Tovább olvasom »

Belső Virágzás II.

Hogy van az, hogy csak én hiszem? Hogy egyedül kell? Hogy ez az egész szembemegy mindennel, és mindenkiével. Mindenki történetével. A világ tele jelekkel, de senki nem figyel. Mindenki mást

Tovább olvasom »

Hogyan?

Őszintén? Nem tudom, hogyan. Ettől még igen a válasz. Az előző kérdésre, még mindig igen a válasz. Pedig már majdnem lebeszéltem magamat. Nemet mondani tudok, ismerem az utat. Tudom, hogyan

Tovább olvasom »

Nem akarnánk tudni!

Azt hisszük, ha elmondják, hogy hol, mikor, hogyan okoznak majd nekünk fájdalmat, akkor majd nem fogjuk érezni, átélni azt. Nem lesz ugyanolyan. Nem fog jólesni a boldogság, ha tudjuk, hogy

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X