Megváltozott képességű.. mármint, lelkileg.
Mit szépítem? Sérült. Sebesült.
Szétszaggatott szívű. Hideg, vacogó lelkű.
Akkor ez így már félelmetes. Olyan, amit takargatni érdemes.
Vetíteni, hogy ugyanúgy megy. Nincsen baj, nem látszik, ne is lássák meg. Várni magadtól, hogy ugyanúgy menjen. Ítélkezni, amikor egyáltalán nem.
Hogy van ez?
Amíg magadnak sem ismered be, másoknak sem..
Utálatos feladat, értem. Összetört madárkát látni a tükörben.
Elviselni, hogy pillanatokig, de talán hetekig, hónapokig..
Kimondom: évekig.
Ezzel kell élned, pedig nem kérted. Megváltozott lelkű vagy.
A gyógyulás, csak csiga lassan..
És addig?
Addig komolyan be kell ismernem magamnak?
Beszélnem kell róla másoknak?
Kérnem kell a mást, mert bennem valami igenis nagyon-nagyon más?!
Nem lehetne titokban..?
Észrevétlen gyógyulni, s megjátszani, amíg végre, egyszer, talán, ugyanúgy megy?
Édesszívem. A választ tudjuk mindketten.
Nem.
S, ez a nem egy csodálatos kezdet.
Kezdd el!




