Maradhatunk kalitkánkban, a komfortzóna biztonságában. De ki is léphetünk a szabadba. Vajon milyen volna?Hajladozhatunk a tények elől, mint gyertya lángja a lágy szellőben. De engedhetünk is az erőknek – megláthatjuk, mi lesz.
Képesek vagyunk inkább pislákolni, kerülni a lényeget, minthogy rájöjjünk, a szél nyugodtan kiolthatna bennünket. Semmi sem történne, az élet maga nem szünne meg. Átalakulnánk, lehet. Félni akkor sem érdemes. Mert ha ki is alszik egy láng, füstje bejárja az eget. És mi ez, ha nem az élet?
