Nem készakarva csinálom, de nem érezheted mellettem a biztonságot. Tudom jól, látom minden alkalommal a szemedben: ismered a döntéseimet, tudod, milyen hirtelenek. Rettegsz, hogy egy csettintésre eltűnhet minden.
Bárcsak megígérhetném, hogy többé nem szaladok el, hogy félre teszek mindent, csak örökre ölelj. De nem akarom, hogy egy roncsot kelljen ölelned, hogy én magam ne szeressem a bennem lévő lelket. Tudom, hogy félember lennék, hogy igenis takaréklángon égnék. Van, amit meg kell tennem, ami itt és most, számomra elengedhetetlen. E feladat mellett pedig kétes és korlátos életedben a jelenlétem.
Én sem így képzeltem el. Tudom, hogy többet érdemlünk mindketten. Ha menned kell, menj, egy rossz szavam sincs ellened, hiszen Te is csak megéled a saját történeted. Ha pedig én megyek, tudd, miért teszem.
Arról is szól a szerelem, hogy a másikat mindenhogyan tiszteled. Tisztelem, hogy többre vágysz, Te pedig kérlek, tiszteld a magamért folytatott küzdelmem.
Szeressük egymást tisztelettel, akkor is, ha ez most távolságot jelent.
