Ha tehetném, visszamennék. Megölelném. Ölelném, míg a reszketés alábbhagy. Amíg kevéssé fáj, amíg levegőt kap. Fognám a kezét, szorítanám a vállát. Csak ott lennék. Nem engedném, hogy törjön.. Maradnék. A darabokra. A lelkét, az enyémhez ölelném. Ne fájjon úgy. Fájjon együtt. A terhét, a vállamra venném. Vinném. Ha visszamehetnék.. A nyolcévest, megölelném.

De tényleg, add fel!
Légyszi, légyszi, add fel. Ugye megteszed?! De ígérd is meg! Ha ilyen szépen kérsz, örömmel. Ki a kezemből, bele a világba. Engedem. Agy kikapcs, mostantól zéró gondolat. Az érzésekről többé



