Ne érezd, hogy rólad szól – mert nem.
Ne érezd, hogy miattad van – mert nem.
És ne is akard, hogy addig-addig tekeregjen, míg felőröl – mert egész egyszerűen nem téged illet.
Fogadd el, hogy a vállalásod ennyi volt.
Megtetted, odaadtad, megköszönték: a feladat véget ért.
Köszönd meg a leckét.
Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap,
Talán nem az a feladatom, hogy ösztönösen tudjam. Talán tévednem, ismételnem, tapasztalnom kell. Talán ráébrednem kell.
Függővé válni tőled. Amikor megvonod magad, s tőlem minden figyelmed. Meséled, hogy neked: Teher jelen lenni. Teher világmindenségnek lenni. Értsd meg szerelem. Félelmetes a függőségedet látni. Neked ragyogni. Magamat sem
Legyen egyértelmű és összetéveszthetetlen. Ami után nem marad több kérdőjel. Mondd hangosan és emelt fővel. Mert nincsenek jelek, meg mozzanatok, amik beszélnek. Egyszerűen nem így kell. Értsd meg, a falra
Hittem, hogy az élet legboldogabb fele a csúcspillanatokban van. A mérföldköveknél, a nagy események mentén. Most hiszem, hogy a megkönnyebbülésnél. Sokan úgy képzelik az önismereti alkalmakat és az egyéni terápiát,
