Ne várj, nem jövök

Soha nem leszek az, akinek elképzelsz. Bárkit is vársz, nem fog jönni – nem jöhet helyettem más, semmilyen elképzelt vágy – csak én jöhetek, teljes valómban, valódian.


Hiába látod szépnek az arcom, lesz még gyűrött, morcos, és mérges. Nem csak mosolyogni tud a szám, van, hogy bánt. S bár csillog a tekintetem, nem mindig boldogság folyik belőle. Hiába képzelsz el szelídnek, biztosan vad leszek, de ha csillapíthatatlannak tűntem, akkor nyugodt leszek, mindennél békésebb. Nem is kell tudnom, mit gondolsz – semmiképpen nem felelek majd meg. Ezért ne túráztasd az agyad, nem tud kitalálni olyat, ami bennem van – páratlan.

Így van ez mindenkivel, veled is. Pont ezért nem képzellek el. Lenne bármi értelme? Tudom, hogy vagy – bár még nem ismerlek, inkább csak érezlek. És annyival igazibb érezni a léted, mint tudni rólad tényeket. Nem érdekelnek. Azt akarom ismerni benned, ami mélyen van, ami szavakkal kifejezhetetlen. Számítana vajon, hogy barnának vagy szőkének képzeltelek? Hogy tengerek kékje, gesztenyék barnasága vagy a legelők zöldje tekint vissza? Hisz ismerem a lényeged, teljesen mindegy, milyen testben jelentél meg.

Komoly lennél, vagy sokkal inkább bolondos – sokszor mosolyogsz? Nem tudhatom, de te majd megmutatod. Várom már a kacagásod, a szokásaid, a hangod, az illatod. Valahonnan biztosan ismerlek, de nem szaladok előre, engedem, hogy te vezess, s arra emlékeztess, amire szükséges. Van bennünk közös? Jól kijövünk majd, harmónia lakozik kettőnk egységében? Vagy idegesíteni fogsz, sőt, őrületbe kergetsz, és én ezt is szeretni fogom? Szeretni foglak érte, s mindenedet elfogadom.

Ha valamilyennek ismernélek, akkor ismerjelek valódinak, és valóságosnak.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerül nekem óriási fegyelembe, hogy nem esik nehezemre nem elképzelni téged. Mert olyan szívesen ábrándoznék, elképzelnélek, kiszíneznélek, és képzeletben már ölelnélek – de tudom, hogy ezt nem tehetem meg, hogy nem lenne értelme. Nem akarom, hogy megfelelj, hogy elvárásokkal kezdjük az egészet. Hagyni akarlak olyannak, amilyen vagy. Szeretném, ha lenne helyed bennem, a szívemben. A legkevesebb, amit tehetek, az az, hogy fegyelemmel, figyelemmel készülök a jöveteledre, és őszintén mondom ki az éterbe, gyere!

Megérdemlem, hogy te is ezt tedd velem. Mert ha láthatnál olyannak, ha csak engednéd, hogy kibontakozzam. Nyílnék, mint egy virág, csodásan virágba borulnék, s bevirágoznám a mindenedet – tényleg találkoznál velem. De ha elképzelsz, ha mindig csak színezel, szavakat adsz a számba és úgy hiszed, ismersz, akkor sosem jöhetek el. Valójában sosem lehetek veled, ha nem engedsz közel.

Várhatsz rám, tiszta szívvel, őszinte lélekkel – valakire, akit nem képzelsz el, akit ki sem színezel. És én jönni fogok, hisz annyi hely van nekem a szívedben: nincs sehol tévképzet, hamis vágy, vagy bárgyú ábránd. Van hely nekem, s a virágjaimnak. Van hely igazinak, valódinak, mindennek, amit adni szeretnék neked.


Köszönöm, hogy így vártál engem, mert ez az egyetlen oka, hogy jöhettem! Az vagyok, akit elképzelni lehetetlen: valakinek gyermeke, valakinek felesége, valakinek édesanyja. De lehetek férj is, és édesapa. Szerető és szeretett, testvér, barát, idegen. Mind én vagyok, egyben. Tiszta szívvel vársz rám, vagy elképzelsz? Felelj!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Földön mondott Égi szavak

Egyelőre úgy érzem, hogy nem egészen élesek a szándékaid és sok minden kavarog benned. Talán az életnek magának sem egyértelmű a döntésed. Stagnálsz, élet és halál között lebegsz. A betegség megmérettet, próbára tesz. A cél pedig az, hogy megszülessen a döntésed.

Tovább olvasom »

Rombolj kislány!

Ha kihagysz egy lépést, akkor nem táncolhat veled az élet. Ha kihagyod a rombolást, kihagyod a teremtést és a megtartást is. És kilépni az élet kerekéből azt jelenti, hogy kint is maradsz. A történéseken kívül, az áldásos változásokon kívül, egy megfagyott valóságban egy szeretett fantáziával, mely a régről maradt szennyek miatt, egyszerűen képtelen a manifesztálódásra..

Tovább olvasom »

Bizalomra születtem

Csak velem lehet a baj, hisz az összes velem történt meg – mindben én vagyok az ismétlődő elem. Véletlen? Miért érdemlem, mit tettem? Ez lenne az én történetem? Bízni vágyó lélek egy megbízhatatlan életben? Ugye nem? Egy zsigeri berögződés egyszerűen nem lehet a végzetem. Másra születtem, annyira más szól a szívemben.

Tovább olvasom »

Tiszteld a tempódat

Szorítani fogom a kezed, amíg nem értem miért fontos az elengedés. Időt fogok kérni, amíg túl gyorsnak érzem a közeledést. Megálljt fogok mondani, ha nekem ennyi elég, és szólni fog a szám, ha valami már régen kevés. Szabad leszek, ha nem érzek magamon láncokat, és majd szabadulok, ha börtönben érzem magamat.

Tovább olvasom »

A múltam vagy, a jövőm így nem lehetsz

Már nem szeretném, hogy kitűntetett helyed legyen, már nem te vagy az az egy. Az az egy lettél, akire a többiekkel együtt emlékezni szeretnék, akiknek engedem, hogy kicsit is meghatározzanak. Együtt. Idővel kisebb és kisebb lettél, egy régi szép történet csupán, amit egy szép napon majd lehet, hogy el szeretnék mesélni. Csak ezért emlékszem még.

Tovább olvasom »

A Nő kívül-belül nő

A helyzet az, hogy ami bennem rejlik, az igencsak nemtelen, és igazabb lett volna a tanítás, ha azt mondja el nekem, hogy most éppen nőnek születtem. Meztelen, de nagyon tiszta az érzés és felismerés, mely emlékeztet arra, hogy tulajdonképpen ki és mi is vagyok. Most már igazán összpontosíthatok a miértemre. Ugyanis láncok ezrei alól szabadulhattam így fel – végre szabad vagyok.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X