Ne várj, nem jövök

Soha nem leszek az, akinek elképzelsz. Bárkit is vársz, nem fog jönni – nem jöhet helyettem más, semmilyen elképzelt vágy – csak én jöhetek, teljes valómban, valódian.


Hiába látod szépnek az arcom, lesz még gyűrött, morcos, és mérges. Nem csak mosolyogni tud a szám, van, hogy bánt. S bár csillog a tekintetem, nem mindig boldogság folyik belőle. Hiába képzelsz el szelídnek, biztosan vad leszek, de ha csillapíthatatlannak tűntem, akkor nyugodt leszek, mindennél békésebb. Nem is kell tudnom, mit gondolsz – semmiképpen nem felelek majd meg. Ezért ne túráztasd az agyad, nem tud kitalálni olyat, ami bennem van – páratlan.

Így van ez mindenkivel, veled is. Pont ezért nem képzellek el. Lenne bármi értelme? Tudom, hogy vagy – bár még nem ismerlek, inkább csak érezlek. És annyival igazibb érezni a léted, mint tudni rólad tényeket. Nem érdekelnek. Azt akarom ismerni benned, ami mélyen van, ami szavakkal kifejezhetetlen. Számítana vajon, hogy barnának vagy szőkének képzeltelek? Hogy tengerek kékje, gesztenyék barnasága vagy a legelők zöldje tekint vissza? Hisz ismerem a lényeged, teljesen mindegy, milyen testben jelentél meg.

Komoly lennél, vagy sokkal inkább bolondos – sokszor mosolyogsz? Nem tudhatom, de te majd megmutatod. Várom már a kacagásod, a szokásaid, a hangod, az illatod. Valahonnan biztosan ismerlek, de nem szaladok előre, engedem, hogy te vezess, s arra emlékeztess, amire szükséges. Van bennünk közös? Jól kijövünk majd, harmónia lakozik kettőnk egységében? Vagy idegesíteni fogsz, sőt, őrületbe kergetsz, és én ezt is szeretni fogom? Szeretni foglak érte, s mindenedet elfogadom.

Ha valamilyennek ismernélek, akkor ismerjelek valódinak, és valóságosnak.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerül nekem óriási fegyelembe, hogy nem esik nehezemre nem elképzelni téged. Mert olyan szívesen ábrándoznék, elképzelnélek, kiszíneznélek, és képzeletben már ölelnélek – de tudom, hogy ezt nem tehetem meg, hogy nem lenne értelme. Nem akarom, hogy megfelelj, hogy elvárásokkal kezdjük az egészet. Hagyni akarlak olyannak, amilyen vagy. Szeretném, ha lenne helyed bennem, a szívemben. A legkevesebb, amit tehetek, az az, hogy fegyelemmel, figyelemmel készülök a jöveteledre, és őszintén mondom ki az éterbe, gyere!

Megérdemlem, hogy te is ezt tedd velem. Mert ha láthatnál olyannak, ha csak engednéd, hogy kibontakozzam. Nyílnék, mint egy virág, csodásan virágba borulnék, s bevirágoznám a mindenedet – tényleg találkoznál velem. De ha elképzelsz, ha mindig csak színezel, szavakat adsz a számba és úgy hiszed, ismersz, akkor sosem jöhetek el. Valójában sosem lehetek veled, ha nem engedsz közel.

Várhatsz rám, tiszta szívvel, őszinte lélekkel – valakire, akit nem képzelsz el, akit ki sem színezel. És én jönni fogok, hisz annyi hely van nekem a szívedben: nincs sehol tévképzet, hamis vágy, vagy bárgyú ábránd. Van hely nekem, s a virágjaimnak. Van hely igazinak, valódinak, mindennek, amit adni szeretnék neked.


Köszönöm, hogy így vártál engem, mert ez az egyetlen oka, hogy jöhettem! Az vagyok, akit elképzelni lehetetlen: valakinek gyermeke, valakinek felesége, valakinek édesanyja. De lehetek férj is, és édesapa. Szerető és szeretett, testvér, barát, idegen. Mind én vagyok, egyben. Tiszta szívvel vársz rám, vagy elképzelsz? Felelj!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Életvirággal a szívemben

Tényleg dőljek? Amiért nincs itt ebben a világban semmi, amit a lelkem keres. Bár a hangzatos ígéretek sokáig adtak lendületet, egy pont után, tisztán éreztem: nincs tovább. Most kell! – nyögte bennem minden. A nullán, mínuszban is talán, a jövő talányos ígérete, többé már nem motivált.

Tovább olvasom »

Rombolj kislány!

Ha kihagysz egy lépést, akkor nem táncolhat veled az élet. Ha kihagyod a rombolást, kihagyod a teremtést és a megtartást is. És kilépni az élet kerekéből azt jelenti, hogy kint is maradsz. A történéseken kívül, az áldásos változásokon kívül, egy megfagyott valóságban egy szeretett fantáziával, mely a régről maradt szennyek miatt, egyszerűen képtelen a manifesztálódásra..

Tovább olvasom »

Boldog leszek, magamnak

Nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. . Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket.

Tovább olvasom »

Az élvezetek elringatnak

Pedig emlékszem, hogy mennyit tudtam fejlődni egy nehézség kapcsán, hogy mennyit tett valójában hozzám egy kevésbé könnyen átléphető akadály. Milyen volt tükörbe nézni úgy, hogy minden nap küzdöttem valamiért, hogy egy áhított cél érdekében különböző utakon kellett lépdelnem, különböző dolgokat tanulva. Amióta kezemben vannak az elképzelt vágyaim, nem gondolkozom azon, ki vagyok, miért jöttem, hova tartok, és mi is a feladatom. Hogy van-e feladatom egyáltalán.

Tovább olvasom »

Tiszteld a tempódat

Szorítani fogom a kezed, amíg nem értem miért fontos az elengedés. Időt fogok kérni, amíg túl gyorsnak érzem a közeledést. Megálljt fogok mondani, ha nekem ennyi elég, és szólni fog a szám, ha valami már régen kevés. Szabad leszek, ha nem érzek magamon láncokat, és majd szabadulok, ha börtönben érzem magamat.

Tovább olvasom »

A teremtés tavában

Eggyé válni a tóval, ezt akartad. A békét, a kívánságod, a végtelent, a mindenséget. Már majdnem sikerült, már majdnem megkaptad, de a hitetlenség mégis megmart. Titkon kétkedve figyelted a gyűrűket, s megijesztett, amikor a teremtésed néma lett. Nem hitted, hogy ez a célegyenes, hogy most már csak békésen létezni kell.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X