Az élvezetek elringatnak

Egy napon felébredtem, és rájöttem, hogy évek óta, életek óta nem haladtam a feladatommal. Mindenem meg van, boldog, sikeres életet élek, és úgy érzem, hogy már mindent elértem. A célkitűzéseim rég a kezemben vannak, így nem igazán érintenek meg mások, akár a világ problémái. Nem látom, mi lenne a szerepvállalásom az egészben, miért érné meg nekem a fejem törni ezeken, az élet értelmét keresni, kutatni, megpróbálni megérteni azt.


Pedig emlékszem, hogy mennyit tudtam fejlődni egy nehézség kapcsán, hogy mennyit tett valójában hozzám egy kevésbé könnyen átléphető akadály. Milyen volt tükörbe nézni úgy, hogy minden nap küzdöttem valamiért, hogy egy áhított cél érdekében különböző utakon kellett lépdelnem, különböző dolgokat tanulva. Amióta kezemben vannak az elképzelt vágyaim, nem gondolkozom azon, ki vagyok, miért jöttem, hova tartok, és mi is a feladatom. Hogy van-e feladatom egyáltalán.

Nem mintha ne lennék elégedett, ne lennék hálás mindazért, amim van. De tudom, hogy egy ideje már nem léptem egy lépést sem előre, nem fejlődtem tovább, csak élek azon a szinten, amit már réges-rég elértem. Gazdag vagyok, de néha úgy érzem, szegényebb vagyok a legszegényebbnél is. Nem motivál még több pénz reménye az utamon, mert van belőle elég. Nem kell a hiúságom táplálnom, mert szerencsémre, a sors levette vállamról a terhét. Sikerességem pedig megerősített abban, hogy szinte bármit elérhetek.

Elégedett vagyok, ezért megálltam élvezni az életem. Ezzel egy időben feladtam a vágyat, hogy változást hozzak ebbe a világba, hogy megkeressem a valós helyem, az igazi célom, az igazi miértem. Egy helyben állok, holott mindenem adott ahhoz, hogy lépjek. Elringattak az élvezetek, megpihentem a sekély vízben, holott mindig is a mélyben volt a helyem.

„A gazdagság, szépség, siker, ezek a rossz karma jelei, mert az élvezetek elringatnak, és nincs igény a fejlődésre.”

Először hálás voltam mindezért, aztán megdöbbent – hogy milyen régóta akadályoz engem ez a dolog. Most újra hálás vagyok, amiért felébredtem, amiért újra emlékszem, hogy mi mindent terveztem eredetileg. Hogy nem a pénz motivált, csak szükségem volt rá ahhoz, hogy egy s mást megvalósíthassak. És most, hogy lehetőségem van rá, emlékszem, hogy tenni akartam valamit. Teszek is!

Az, hogy van szépség az életemben, sok mindent eltakart előlem. Pedig örülök, hogy láthatom a szépet. Mégsem néztem szét igazán, tulajdonképpen az orrom hegyénél se láttam tovább. Holott azért kaptam ezt az ajándékot, hogy végre ne kelljen vele foglalkoznom. Hogy ne határozzon meg, hogy ne akadályozzon, ne álljon az utamba. Nem gondoltam, hogy ez mégis lehetséges. Nem hittem, hogy a szépség tud számomra gondot okozni, hogy új ajtók nyitása helyett, rengeteget becsap majd előttem.

Azt kell mondanom, hogy meglepődtem. Szembesülve ezzel, másképpen látom az egészet: nem szeretném hagyni, hogy egy könnyítésnek szánt dolog, gyengítse a játékom. Látni szeretném a fától az erdőt, bármit is cipelek magammal az utamon. Javamra szeretném fordítani azt, amit eredetileg is arra szántak. Most, hogy tudom, mik a pozitívumok negatívumai, nem szeretnék elveszni bennük. Nehéz volt ezt egy olyan életben észrevenni, ahol minden kedvem szerint alakult, minden javamra vált, minden csak ringatott. Olyan lecke ez, melyet nehéz tanulni, mert észre sem lehet venni, hogy épp tanulnunk kellene azt.


Sokáig ringattak az élvezetek – szerettem is őket – de most már tovább szeretnék haladni utamon. Ezért újra útra kelek, hogy végre tovább fejlődhessek, megérthessem a miértjeim, és megtalálhassam a méltó helyem – járjon is ez bármivel!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Mielőtt megcsókolna a végzet

Az A, B és C tervem folyton megmosolygod. Megérted persze, hogy egyelőre csak így, darabokra bontva látom, és nem dorgálsz azért, mert makacsul meg szentül hiszem, hogy ezek egymást kizárva valósulhatnak csak meg. Nem, Te terelsz békésen.

Tovább olvasom »

Válassz ember! Félsz vagy szeretsz?

Egészen jók ezek a félelem-érvek, szinte teljesen meggyőztek. Már csak azért is, mert amikor nem szeretek, akkor nem is félek. Mindent, vagy semmit, erről kell döntenem – gondolja az ember. Bátorság, mi fán teremsz?

Tovább olvasom »

A történetnek, amelyet megcsaltam

Idejövünk! Itt vonzunk és taszítunk, itt sírunk és mosolygunk, itt játszuk el a drámánkat, amelybe mindketten szerelmesek vagyunk. Amiért élni és halni is képesek vagyunk. Ez a mi játékunk. Válaszolj. Jössz játszani velem?

Tovább olvasom »

A történetnek, amelyet megcsaltam

Idejövünk! Itt vonzunk és taszítunk, itt sírunk és mosolygunk, itt játszuk el a drámánkat, amelybe mindketten szerelmesek vagyunk. Amiért élni és halni is képesek vagyunk. Ez a mi játékunk. Válaszolj. Jössz játszani velem?

Tovább olvasom »

Életvirággal a szívemben

Tényleg dőljek? Amiért nincs itt ebben a világban semmi, amit a lelkem keres. Bár a hangzatos ígéretek sokáig adtak lendületet, egy pont után, tisztán éreztem: nincs tovább. Most kell! – nyögte bennem minden. A nullán, mínuszban is talán, a jövő talányos ígérete, többé már nem motivált.

Tovább olvasom »

Voltunk, vagyunk, vagy leszünk

Eltűntek, hova lettek a magabiztos döntéseim? Hol van belőlem az, akit látok benned? Aki tudom, hogy ott volt bennem is. Ott van még mindig valahol bennem. Belenéztem a szemedbe, és magamat láttam meg benne. A társat, a szeretőt és a barátot egyszerre.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X